100 napos boldogság kihívás. 26. nap

„Ha szeretem csinálni, amit csinálok, akkor kifejezetten kellemes utána a fáradtság.” (Lukács Sándor színművész)

Ma nem jut eszembe semmi. Mert fáradt vagyok. A nap és a munka végére, a háztartás és a gyerek által agyam tudatos énjének utolsó darabjait is leszívva… Fáradt vagyok. Mert új információkat szívtam magamban, új emberek, új környezet, új hatások értek. Ezek ugyan kizökkentettek az unalmas hétköznapokból, de hirtelen megcsapolták utóbbi időben eltunyult kapacitásom, melyet inkább a nyugodt és kényelmes alkotási folyamatokba fektettem bele. De ez az a boldog fáradtság. Amikor tudatában vagyok annak, hogy ma is tettem valamit. Amikor érzem, hogy erőfeszítésimnek eredménye lesz! Hálát adok a jóleső fáradtságért!

100 napos boldogság kihívás. 25. nap

Mesterszám

A 22-es szám az Angyali számok szerint olyan, ami valósággá változtatja a legmélyebb álmokat. Mozgás, végtelen erő, siker a jellemzői. Olyan, mint egy vetőmag, ami rendkívüli emelkedésének köszönhetően erdővé nő.

A 22 –es szám a számmisztika szerint Mesterszám. Dupla erővel és több lehetőséggel bír. A változatosság és a felfedezés jellemzi. Célja a transzformálódás és az élet maradéktalan megélése.

A 22-es szám a Tarot-ban a Bolond. Megalapozás és felépítés jellemzi. Valamivé válni, valamit felépíteni az életben, hozzásegít a célok eléréséhez, magunk mögött hagyva a múltat. Az igazi szerencsét jelöli.

Holnap, azaz 22-én egy új, pozitív fordulat következik életemben. Ma elcsendesedtem és felkészültem. Csak előre tekintek, megingathatatlan hittel és töretlen akaraterővel. Ámen!

 

100 napos boldogság kihívás. 24. nap

Belső kocogás

Számos tudós és kutató bebizonyította, hogy egy kiadós nevetés felér akár tízpercnyi futás jótékony hatásával. Amikor ezt olvastam valahol, arra a következtetésre jutottam, hogy nem kell mást tennem, mint egész nap röhögnöm és talán így könnyebben lecsusszan az a néhány kiló súlyfelesleg. De ki az, aki képes egész nap nevetni anélkül, hogy Joker arc mimikájával térjen haza estére…?! Mindenesetre ahhoz az áldott jó endorfinhoz bármikor hozzájuthatunk egy kis kacagás által és még ingyen is van. A legfelemelőbb, amikor mindez a rekeszizmok oly mértékű remegésével jár, hogy már nem tudod eldönteni hogy örömödben vagy fájdalmadban nevetsz! Persze a váratlanul feltörő, spontán vicces helyzetekből vagy beszólásokból adódó nevetés a legszuperebb! De ha az istennek se megy, akkor receptre írnám fel mindenkinek az Aludj, csak én álmodom! vagy a Kellékfeleség című filmeket. Jim Carrey vagy Kovács András Péter humorbonbonjait. Hálát adok a könnyes nevetésekért!

100 napos boldogság kihívás. 23. nap.

25 év

Amikor új helyre költözünk, sosem lehet tudni, milyen szomszédokat fogunk ki… A kezdeti jópofizás után úgy is eljön az az időszak, amikor mindenki elengedve magát jön ki, aminek jönnie kell… Szerencsésebb esetben a JÓ szomszédság alakul ki, kölcsönös tolerancia és kompromisszum árán. Legjobb esetben pedig előfordul, hogy csusszan az a tepsi vagy lábas a kerítés felett, megosztva egymással ételeinket. Még jobb esetben segítünk a másiknak felrakni a dolgait a netre, vagy egy álláshirdetéssel támogatnak meg. Negyed évszázad szomszédság távlatából pedig már már elengedhetetlen a családias légkör. Hálát adok a szomszédaimért! De csak is a jókért!

100 napos boldogság kihívás. 22. nap

Sávolykötésű pamutszövet

Egy amerikai favágó, Jacob Davis szabótól rendelt egy munkaruhát, aki az ehhez szükséges nagyon erős pamutszövetet Levi Strauss San Franciscó-i méteráru kereskedőtől rendelt meg. Davis szegecsekkel erősítette meg a zsebeket, hogy az minél tartósabb legyen. Az akkori munkások körében nagyon népszerűvé és egyre elterjedtebbé vált ez a bizonyos sávolykötésű pamutszövet, a denim. A 20. században pedig robbant a bomba és mára az egyik legnépszerűbb viselet lett. Én pedig a 21. században úgy döntöttem, hogy újrahasznosítom! Hálát adok a farmerért! Már csak a színe miatt is, ami a kedvencem! És a megszámlálhatatlan felhasználási területért, amire jó!  Szóval valami már megint készülőben van! De nagyon!!!

 

100 napos boldogság kihívás. 21. nap

Utazás a koponyám körül    

Nem rég azt olvastam valahol, hogy a fej azért kerek, hogy a gondolatok irányt tudjanak változtatni. Ma reggel nyitva találtam a konyhaablakot. Mivel az ebédlőasztal környékén nincs, így úgy döntöttem, hogy a konyhaablakkal szemben leülve eszem meg a reggelim. Teljesen más volt. Egyszerűen csak más nézőpontból láttam a dolgokat. A konyhaablakon át. Jó érzés volt, hogy fény vesz körül. Néztem a szürke és fehér felhőkkel teli eget és ettem a reggelim. Csendben. Egyedül. Még a kávé is finomabb volt. Egy nap, ha lesz saját otthonom, sok ablakot szeretnék benne. Hálát adok a nézőpontváltásért és az ablakokért!

100 napos boldogság kihívás. 20. nap

Feketén fehéren

Angélica Dass brazil fotográfus. Azzal keltette fel a figyelmemet, amikor az emberi bőrszínt, emberi portrékat fotózta. Azt mondta, nincs két egyforma! És igaza volt! A fotók alá nem a fényképen szereplők nevét írta, hanem a bőrszínük színskála szerinti számát. Több, mint 4000 önkéntesről készített portrékat szerte a világon! Imádtam volna egy ilyen projekt részese lenni…!!! A lényeg, hogy ezzel akarta kifejezni és megmutatni, hogy a fekete nem csak fekete és a fehér nem csak fehér. Hálát adok a színekért! Például olyanokért, amikor az édes vérnarancs keveredik a fűszeres fahéj barnával. És azért is, hogy láthatom azokat!

100 napos boldogság kihívás. 19. nap

Dátumátugrás

16 éves korom körül állítólag az akkori kozmetikusomnak azt mondtam, hogy szeretném egy nap fotósként bejárni  a világot. Igaz, akkor még National Geographic fotósként képzeltem ezt el. Évekkel később, 24 éves koromban fotósként szálltam fel életem első óceánjáró hajójára. És bejártam a világot! Hálát adok az utazásaimért és az össze helyért ahol valaha is jártam ez idáig!!! Egyszer összeszámoltam: 29 országot látogattam meg rövidebb  vagy hosszabb időre. Valamelyikben többször is jártam. De természetesen volt olyan is a listán, ahova valószínű életem során – magamtól – már nem fogok eljutni, annyira messze van… Ilyen például Tahiti, a Cook szigetek, Fakarava szigete és az összes többi, francia polinéziai pötty a világtérképen. Ott, ahol a világ véget ér és kel fel először a Nap. Ahol, átlépve ezt a képzeletbeli hosszúsági fokot, dátumot ugrottam. 1 napot visszafelé. Azaz 1 nappal fiatalabb vagyok!

100 napos boldogság kihívás. 18. nap

Fűben járó bűn

Az öt érzékszerv egyike a bőr, amely ráadásul a legnagyobb és látható szervünk a testünkön. Csak a kézen 17 ezer érzékelő idegvégződés van. Akkor mennyi lehet az egész testünkön?! Szóval a bőr, mint felület, szerintem egy igen érdekes és izgalmas, folyamatosan felfedezésre váró terület.

Ezért is adok hálát a mezítlábas sétákért a kertben. Nagyon ritkán vesszük le a lábunkat takaró, óvó-védő nem is tudom… zoknit, cipőt, szandált, papucsot… Te mikor sétáltál mezítláb a reggeli harmatos fűben utoljára? Csiklandós. Selymes. Olykor kissé szúrós. Ha rálépsz, nem bánja, hogy eltaposod. Rugalmas és visszaáll a helyére. Valami természetes érintkezik valami természetessel. Nem is értem, miért írják ki sok helyen, hogy ’Fűbe lépni TILOS!’… Pedig annyira jóóó!!!

100 napos boldogság kihívás. 17. nap

Flóra vagy fauna

A kertészkedésről úgy tartják, hogy gyógyítja a lelket és javítja az étvágyat. Én sosem szerettem, mert annyira földes lett a kezem, hogy rengeteg időbe telt a körmöm alatti kosz kitisztítása. Tudom, hordhattam volna kesztyűt, de abba meg bepállnak az ujjaim… Ráadásul türelmem sem volt hozzá, de ez én vagyok. Egyszer kaptam egy kisebb kaktusz, de sajnos az is elhalt a gondozásom alatt, míg a nagymamának hatalmasra nőtt és kivirágzott. Ebben a témában valamiért sosem találtam meg a kihívás gyönyörét.

Amikor 24 évesen szembesültem egy teljesen új nyelvvel és azzal, hogy illendő lenne megtanulni, ha már olyan helyen dolgozom, ahol szinte csak ezt beszélik, még jócskán küzdöttem önmagammal és azzal a bizonyos akarattal. Igen fájdalmas és verejtékes tanulás volt, de végül sikerült spanyolul is megértetnem magam. Egy idő után persze rájöttem, hogy ha azt a lépést elég bátorsággal léptem meg, hogy egy szál bőrönddel szálljak fel egy óceánjáró hajóra és járjam be a világot, akkor egy nyelv megtanulása – hozzáteszem teljesen ingyen – nem foghat ki rajtam.

Azonban 35 éves korom után már tudatosan elkezdtem az addig megismert és megszokott határaimat feszegetni és kitangózni olykor-olykor a komfortzónámon kívülre is. Így esett meg, hogy avokádó magokat kezdtünk csíráztatni és mára 2 gyönyörű, általam nevelt (!) avokádó növény tulajdonosa vagyok ide s tova már 1 éve. Sok időbe telt az is, amikor kb. 30 év után újra hullámvasútra ültem a billundi Lego Landban, pusztán a gyerekem kedvéért. De azt hiszem ez a következő 30 évre elég volt. Persze a fiam rávette a tériszonyos anyukáját, hogy 1 évvel később még a London Eye legtetejéről is megcsodáljanak egy fővárost.

Hálát adok a határaim feszegetéséért, mert így olyan élményekben volt részem, amelyek megismételhetetlenek!

100 napos boldogság kihívás. 16. nap

A könyvtár patkánya

Az olvasás szabaddá tesz. Legalább is engem. Mert élhetek a gondolat szabadságával. Elkalandozhatok képzeletvilágba, útközben bekukkantva fantázia országba. Mert kíváncsi vagyok. És mert véleményem szerint egy kíváncsi ember kíváncsiságát csak kíváncsisággal lehet még kíváncsibbá tenni.

Hálát adok azért a sok elolvasott könyvért, annak minden egyes, papírba nyomott tintafestékes betűjéért. Véletlen szerűen választom ki mindig következő útitársamat és mindig KÖNYV formájában. Az rekordom 7 könyv egy év alatt, az utolsó kettőt párhuzamosan olvasva. Persze sokan fogjátok biztos a fejeteket, mert vannak, akik hetente olvasnak el egy könyvet. És valószínű a történetek felére sem emlékszem már mérnöki részletességgel, illetve akadt egy-kettő, ami annyira unalmas volt, hogy be sem fejeztem… De ott, akkor, abban a pillanatban hatottak rám. Érzések, gondolatok törtek fel vagy egyszerűen csak szebbé tették a napom, miután a 25 perces reggeli és délutáni vonatozások kattogó zaját csitítottam betűk sokaságával. Néha még angolul is.

100 napos boldogság kihívás. 15. nap

Boooriiing…

Fogalmam sincs, hogy olvassa-e egyáltalán bárki a blogomat, azt meg pláne nem tudom, meg is érint-e valakit egy-egy gondolatmenetem… És ugyan az ötleteimből eddig nem gazdagodtam meg (még!), de azért jöttek és jöttek és megvalósítottam, amit tudtam. Legfőképpen az olyan legunalmasabb és legelnyűttebb pillanatokban születtek meg a legjobb dolgok, mint például ez a blog sorozat. Vagy egy forró augusztusi ’már nem tudom mit kezdjek magammal’ helyzetben a 22 darabból álló, tűfilccel rajzolt mandala tartot kártyáim, a céges logóm, a rézkarcaim és monotípiáim, a festett fekete kerámiáim vagy az extrém összetevőkből készült süteményeim! De unalmas alkalmakkor pattantak ki a fejemből/fejünkből még a leopárduc, pukibogyó, homokpörkölt és a volt-nincs csokoládé is.

Hálás vagyok az unalmas pillanatokért!

100 napos boldogság kihívás. 14. nap

Bohemian Rhapsody

Hálát adok a kimondatlan beszólásokért! Mind magam, mind mások nevében!

Magamban tartottam, amikor a papír írószerben folyamatosan megjegyzéseket tett az eladó. Pedig a munkája a szívélyes kiszolgálás. Magamban tartottam, amikor egy idős hölgy szembe biciklizett velünk és rám parancsolt, hogy jobb nevelésre bírjam a gyermekemet. Magamban tartottam, amikor anyám nyakára zúdították 40 év sérelmeinek ’bilitermését’ egy novella hosszúságú üzenetben, becsmérelve gyermekét és unokáját. Magamban tartottam, amikor a bűbáj mosolyú óvónő gúnyosan megkérdezte mi a baj a gyerekemmel, vagy éppen velem és még a szülői értekezleten is konkrét célzásokat tett ránk. Magamban tartottam, amikor a fiamat kiskorában tökinek becézték vagy ’lecigányozták’. Magamban tartottam, amikor heti háromszori edzés – összesen 6 év után – az edzőm közölte, nem küld versenyre, mert kövér vagyok.

És hogy mások milyen beszólásokat tartottak vissza az én viselkedésemet illetően, azt tőlük kéne megkérdezni. De hálás vagyok nekik, hogy nem tették meg!

Azért, hogy kinek és miért NEM szóltam be, pedig választékos szóhasználatomnak köszönhetően simán el tudtam volna küldeni mindenkit melegebb éghajlatra, szintén hálásak lehetnek nekem, hogy nem tettem meg. Ugyanis én megyek melegebb éghajlatra és egy jót nevetek az egészen!

100 napos boldogság kihívás. 13. nap

Kopi Luwak

Sokat vitatott kérdés, hogy létezik-e a szabad akarat?! Egyszer azonban valaki úgy fogalmazott, hogy nem szabad akarat van, hanem szabad választás! Tehát egy adott helyzetben én dönthetem el, hogyan tovább. Ráadásul a szabad akarat szent! Tehát ha valamire nemet mondok, az az én döntésem, tiszteletben kell(ene) tartani… Illetve dönthetek/választhatok úgy is, hogy IGEN!

És miért ne tettem volna, amikor lehetőségem volt rá, hogy a tiszta augusztusi éjszakában hullócsillagot nézzek a fiammal?! Vagy szilveszter éjjelén a tenerifei Plaza Candelarian olyanokkal töltsem együtt a dátumváltást, akiket szeretek és még csók is csattant éjfélkor?! Vagy kétszer is lakjak óceánnal körül vett szigeten?! Miért ne adjak színes bőrű gyermeknek életet?! Vagy járjam be a világot, köztük 29 országot?!

Amennyiben a szabad választás lehetővé teszi IGEN-t mondok! Hálát adok az eddig megvalósult, bakancslistámon szereplő dolgokért!

100 napos boldogság kihívás. 12. nap

Gourmet Guides 

Egy átlagos felnőttnek 2000-4000 ízlelőbimbója van a nyelvén. Ráadásul ezek minden héten megújulnak! Hogy hogyan, azt nem tudom, de valamit nagyon jól csinálnak, ha a heti váltások után az édest még mindig édesnek, a savanyút savanyúnak ízleljük. De az biztos, hogy kedvenc erdei gyümölcsös dobozos üdítőm ugyan olyan hűsítő és finom tud lenni minden egyes forró nyári napon. Vagy, hogy Livorno kikötővárosának egyik eldugott éttermében még mindig kiérzem a Cachuccoból a rája és garnéla zamatos húsát. És akik bátran kombinálták össze a mentát a mézzel vagy a csilit a csokival, kifejlett ízlelőbimbókkal rendelkezhettek. A firenzei főzött krémes Tiramisu megalkotójáról is ódákat zenghetnék. Inkább hálát adok a hetente megújuló ízlelő bimbóimért, hogy lehetővé tették megannyi kultúra és nemzet jellegzetes finomságainak kulináris felfedezését és élvezetét az elmúlt éveim során. Viszont ha az emberek nyelvének rajzolatai teljesen egyediek, hasonlóan az ujjlenyomatokhoz, nincs belőlük kettő tökéletesen egyforma, akkor még inkább hálás vagyok, hogy teljesen egyedi módon tapogattam le nyelvem dudoros papilláival megannyi szaftot, szószt, sajtot, bort, mousse-t, krémet, fagylaltot, koktélt, tapast, paella-t és még ki tudja mennyi finomságot!

100 napos boldogság kihívás. 11. nap

Vizi gekko

Közel 40 fokos hőség. Még az az enyhe fuvallat is legalább 28 fokos, ami átsuhan a lakáson. Semmi mozgás, csak ülünk egy helyben és a halántékunkon, meg a hátunkon csak úgy versenyeznek az izzadság apróbb-nagyobb cseppjei, hogy a gravitáció áldott vagy átkozott következményeképpen, melyik ér leghamarabb a járólapra. Nyári hőségtől tompult és punnyadt gondolatainkon lassanként átsuhan, hogy kéne egy medence a kertbe. Sokadszorra is. Inkább a takarítás, keringetés, fóliával való lefedés és hálóval való bogárkiszedés, mint ez. A hőségben, saját izzadság cseppjeinkben punnyadás. És ami kérik, megadatik. Két zacskó nógrádi ropiért. Feltöltött medence, hűsítő vizével. Minden délután. Hálád adok azért az 1 négyzetméter átmérőért. Teli vízzel.

100 napos boldogság kihívás. 10. nap

Hálát adok az öregedésért

A szemem alatti karikákért, ami megannyi, barátokkal átbeszélt vagy ápolás miatti álmatlan éjszakát évgyűrűi. A ráncaimért, amik mögött minden egyes nevetésem, kacagásom, hahotázásom húzódik meg. És azokért a ráncokért is, amik nagyon jó takarásban vannak, és senki nem venné észre őket, mint például a lábujjaim. Az érdes ujjaimért, amely a kemény munka eredménye azokért a dolgokért, amikért megdolgoztam. A túlsúlyomért, amit nem tudok leadni, mert a munka, háztartás és anyaság szentháromságnak 24 órájába, alig fér bele egy kis ÉN idő és ha ez sikerül is, inkább egy isteni finom fagyival koronázom meg a napom, mint másfél óra edzéssel… A kikopott tetoválásaimért, ami bulizásokra emlékeztet és hogy én is voltam fiatal és csináltam őrültségeket. Az ősz hajszálaimért (bár elsősorban a szemöldököm őszül…) amely azon túl, hogy természetes pigment vesztésen megy keresztül,  a sok aggódás és problémákra való megoldáskeresést tükrözi. A fájós hátamért, ami a nap végén jelzi, hogy ma sem telt haszontalanul. A lassúságomért, mert így megtanulok nem elmenni a pillanatnyi dolgok mellett. Hálát adok az öregedésemért, mert kevesebb sminket használok, megkímélve a bőrömet. Kevesebb alkoholt iszom. És hál’istennek több dolgot felejtek el, aminek a jelentősége valószínű annyit is ért, így nem rágódom rajtuk!

100 napos boldogság kihívás. 9. nap

George, a majom

Egy utazási katalógus egyik oldalán úgy hívták fel a búvárkodásra a figyelmet, hogy egy 70-es éveiben járó idős hölgy volt a képen fürdőruhában, búvár szemüvegben a víz alatt, a következő felirattal: „Aki kíváncsi, hamar megöregszik. De legalább megismeri a világot!” Persze nem illik beleütni az orrunkat, főleg olyan dolgokba, ami nem tartozik ránk, de szerintem (legalábbis is esetemben) a kíváncsiságom az egyik olyan belső motiváló erőm, aminek hatására cselekszem és valósítom meg, amiket szeretnék! Mert kíváncsi vagyok, hogy vajon én is meg tudom e csinálni?! Vagy jól fog-e kinézni, ha máshogy csinálom? Így történt, hogy egy oktató videó sorozat segítségével tanultam meg pólófonalból horgolni vagy sajátítottam el alapfokon a süket némák jelelését spanyolul! Puszta kíváncsiságból szeretek furcsának tűnő, össze nem illő ízeket összekeverni főzéskor vagy szokatlan szín összeállítást magamra ölteni! De azt hiszem, az én hétköznapi kíváncsiságom csak homokszem a tengerparton azokhoz az zseniális emberekhez képest, akiket még többre sarkallt és így lett feltalálva számos találmány és felfedezés, ami az emberiséget előbbre vitte! Mert a kíváncsiság felfedezéssel, megfigyeléssel és tanulással jár együtt! Bátran bíztatok mindenkit, hogy legyetek kíváncsiak és hálásak érte, mert amíg a kíváncsiság hajt, egy olyan megfoghatatlan bizsergető szenvedély kerít hatalmába, amellyel sok rendkívül izgalmas és kalandos szituba juthatunk el! Vagyis, ahogyan Albert Einstein mondta: „Nincsen különösebb tehetségem. Csak szenvedélyesen kíváncsi vagyok.”

100 napos boldogság kihívás. 8. nap

A legolcsóbb immunerősítő

Viccesen hangzik, de azt hiszem az utóbbi időben jócskán megcsappant az ölelések száma a világon és ez meg is látszik az embereken. Persze mindenkinek saját magán ügye, hogy kivel, hol és hányszor ölelkezik, pedig ez annyira nem is olyan intim dolog, ha pl.: egy baráti ölelésről van szó. A magyarok ráadásul még kevésbé szeretik a nyilvános érintést… De lehet, hogy ezt csak én látom így! Jó, oké, számomra is van olyan kevésbé szimpatikus ember, akihez bottal nem érnék hozzá, nem hogy még meg is öleljem. De akik közel állnak hozzánk, biztos vagyok benne, hogy szívesen ölelgetjük őket, akár naponta többször is! Mert olyan jó érzés!

Egyszer hosszú idő után találkoztam egy rég nem látott barátnőmmel és örömömben szerettem volna megölelni, de az első lépés és előredőlés után megtorpantam, mert láttam, nem vevő a dologra és igen furcsán nézett rám. Tény, hogy ilyenkor nem hogy közelebb kerülünk, de egyenesen belépünk a másik aurájába, felborítva ezzel a megszokott energiákat. De ha jól esik, akkor miért ne?!

Ha jól emlékszem Angliában van egy nő, aki az utcán sétálva teljesen ingyen ölelget vadidegen embereket! Persze csak azokat, akik szeretnék.

Nagyon sokszor olvastam már több helyen is, hogy az ölelés gyógyít! Egy 20 másodperces ölelés már boldogsághormonokat termel, ezáltal erősíti az immunrendszert! Ezen kívül serkenti az oxitocin termelést, csökkenti a szívbetegségek kockázatát, csökkenti a stresszt, segít depresszió esetén, kiegyensúlyozza az idegrendszert, serkenti a szerotonin termelést, öregedés gátló hatású és csökkenti a fizikai fájdalmat!

Virginia Satir pszichoterapeuta tudományos megfigyelése szerint: „Napi 4 ölelésre van szükségünk a túléléshez, napi 8 ölelés szükséges az élet megtartásához, és napi 12 ölelésre van szükségünk a növekedéshez.”

Hálás vagyok az eddigi összes ölelésért amiben részem volt! És azokért is, amik még hátra vannak!

100 napos boldogság kihívás. 7. nap

 Portugál sálak új élete

A csere-bere csoportok és bolhapiacok nagy előnye, hogy olyan egyedi darabokra bukkanhatunk, amikből még egyedibb kreálmányokat készíthetünk. Így esett meg velem is ma, hogy 2 db, Portugáliában vásárolt egyfajta sálra tettem szert, mindössze 2 db AXE tusfürdőért! Már a fotó láttán szerelem volt elsőre, hiszen tudtam, hogy olyan pólófonalakból készült, amit kis hazánkban beszerezni szinte lehetetlen. Így lecsaptam rá, s alig vártam a percet, hogy házi teendőim végeztével vagy éppen félre rakva azokat, neki is álljak valami nagyon egyedi újat alkotni. Fürge és ügyes ujjaim csak úgy fontak, sodortak, szinte gondolkodás nélkül, ösztönösen. Mintha időt hajlítottam volna, a fonalak szétválasztása után egy óra sem kellett és valami megismételhetetlen gyönyörűség született! A mai napon a portugál sálakért adok hálát! Éééééés… Nem adom senkinek!!!

100 napos boldogság kihívás. 6. nap

Hexadecimális

Azt mondják, az emberek két dologban biztosan hasonlítanak egymásra mindenütt a világon. Az egyik, hogy mindenki saját magáról szeret a legjobban beszélni. A másik a túlélő ösztönünk! Ha úgy alakul, olyan a helyzet, küzdünk a túlélésért (sajnos sokszor akár elnyomva másokat, hogy saját életünket/helyzetünket mentsük…). Ez jó vagy rossz, vagy ki mire használja fel, az nézőpont kérdése. Nekem azonban az elmúlt közel két évben a túlélő ösztönöm segített át a legnehezebb időszakomon… Remélve, bízva, hogy van még értelme küzdeni, minden nap felkelni, kitalálni, megoldani, agyalni, véghezvinni. Így a túlélő ösztönöm sarkall minden nap a hálaadásra, hogy túléltem a denge lázat, egy éjszakát Bogota repterén, 10 bokaficamot, egy mandulaműtétet, érettségi vizsgát, covid mentes napokat.

Egyik kedvenc filmjeim közé tartozik a Mentőexpedíció, ami többeknek arról ugrik be, hogy egy pasas krumplit ültetett a Marson. Imádom! Főleg az emberi egyszerűségéért és humoráért, amikor vacsoraevés közben csak úgy rájön, hogy hexadecimális abc-vel fog kommunikálni a földiekkel.  A kínaiak 2033-ra terveznek embert küldeni a Marsra. Kérdés, alapul veszik-e a filmben látottakat a túlélésért…

100 napos boldogság kihívás. 5. nap

Adni jó! Vagy mégsem?

Az élet egyik célja, hogy boldogan éljük! Akár úgy is, hogy másoknak szerzünk örömöt! A Bakancslista című film egyik jelentében is elhangzik, hogy a mennyország kapujában Isten két kérdést tesz fel: „Tettek-e boldoggá?” és „Te tettél-e boldoggá másokat?”

Nagyképűen hangzik tudom, de esetemben, azt hiszem, több embert tettem boldoggá, azzal amit adtam nekik, mint mások engem… Elég sokszor erőltettem mosolyt az arcomra egy-egy szülinapra vagy karácsonyra kapott ajándék láttán… De nem azért, amiket kaptam (fürdőköpeny, hajszárító, viharlámpa, kézműves szappan, stb.) hanem egyszerűen csak átfutott az agyamon, hogy ezekről a dolgokról én jutottam az ajándékozó illető eszébe…?! Inkább akkor ne vettek volna semmit, csak adtak volna egy ölelést egy őszinte mosollyal! Mert ezekben mind ott volt a 'kötelező adni valamit' érzése.

És pont az ilyen pillanatok sarkallottak engem arra, hogy ha tehetem, másokat úgy ajándékozzak meg és olyan kedves dolgokkal, amik egyediek és boldoggá teszik őket! Ilyen volt például, amikor egy spontán ötlettől vezérelve, egy blog bejegyzést írtam egy kedves ismerősömről és ezt adtam neki születésnapjára. Saját bevallása szerint ilyet még tényleg soha nem kapott és nagyon jópofának tartotta. Vagy amikor egy szívemhez közelálló személynek - szintén pont születésnapján - érkezett a városba kedvenc rapere és koncertet adott és megleptem két belépővel! De megismételhetetlen volt az is, amikor a fiam nem éppen kerek, kilencedik születésnapját LEGO stílusban szerveztük meg.

Viszont én is hálával tartozom olyanoknak, akik hozzám hasonlóan, szeretnek különleges dolgokkal meglepetést okozni nekem!!! Például egy volt kolléganőm úton Görögország felé talált egy nevemről elnevezett várost, lefotózta a város táblát és ezzel köszöntött névnapomon! Egy másik volt kollégám, mindössze 4 hónapnyi közös munka után, egy Mikulás napi névhúzásos ajándékozás alkalmával LEGO tengerparti figurakészlettel lepett meg! De az unokatestvérem is emlékezett régmúlt London mániámra és egy 1000 darabos, metál, limitált kiadású puzzle volt a karácsonyi ajándéka!

Mert adni jó! És kapni is! De csak, akinek szívből ad az ember, vagy akitől őszintén kap és nem kötelező módon!