100 napos boldogság kihívás. 10. nap

Hálát adok az öregedésért

A szemem alatti karikákért, ami megannyi, barátokkal átbeszélt vagy ápolás miatti álmatlan éjszakát évgyűrűi. A ráncaimért, amik mögött minden egyes nevetésem, kacagásom, hahotázásom húzódik meg. És azokért a ráncokért is, amik nagyon jó takarásban vannak, és senki nem venné észre őket, mint például a lábujjaim. Az érdes ujjaimért, amely a kemény munka eredménye azokért a dolgokért, amikért megdolgoztam. A túlsúlyomért, amit nem tudok leadni, mert a munka, háztartás és anyaság szentháromságnak 24 órájába, alig fér bele egy kis ÉN idő és ha ez sikerül is, inkább egy isteni finom fagyival koronázom meg a napom, mint másfél óra edzéssel… A kikopott tetoválásaimért, ami bulizásokra emlékeztet és hogy én is voltam fiatal és csináltam őrültségeket. Az ősz hajszálaimért (bár elsősorban a szemöldököm őszül…) amely azon túl, hogy természetes pigment vesztésen megy keresztül,  a sok aggódás és problémákra való megoldáskeresést tükrözi. A fájós hátamért, ami a nap végén jelzi, hogy ma sem telt haszontalanul. A lassúságomért, mert így megtanulok nem elmenni a pillanatnyi dolgok mellett. Hálát adok az öregedésemért, mert kevesebb sminket használok, megkímélve a bőrömet. Kevesebb alkoholt iszom. És hál’istennek több dolgot felejtek el, aminek a jelentősége valószínű annyit is ért, így nem rágódom rajtuk!