A legolcsóbb immunerősítő
Viccesen hangzik, de azt hiszem az utóbbi időben jócskán megcsappant az ölelések száma a világon és ez meg is látszik az embereken. Persze mindenkinek saját magán ügye, hogy kivel, hol és hányszor ölelkezik, pedig ez annyira nem is olyan intim dolog, ha pl.: egy baráti ölelésről van szó. A magyarok ráadásul még kevésbé szeretik a nyilvános érintést… De lehet, hogy ezt csak én látom így! Jó, oké, számomra is van olyan kevésbé szimpatikus ember, akihez bottal nem érnék hozzá, nem hogy még meg is öleljem. De akik közel állnak hozzánk, biztos vagyok benne, hogy szívesen ölelgetjük őket, akár naponta többször is! Mert olyan jó érzés!
Egyszer hosszú idő után találkoztam egy rég nem látott barátnőmmel és örömömben szerettem volna megölelni, de az első lépés és előredőlés után megtorpantam, mert láttam, nem vevő a dologra és igen furcsán nézett rám. Tény, hogy ilyenkor nem hogy közelebb kerülünk, de egyenesen belépünk a másik aurájába, felborítva ezzel a megszokott energiákat. De ha jól esik, akkor miért ne?!
Ha jól emlékszem Angliában van egy nő, aki az utcán sétálva teljesen ingyen ölelget vadidegen embereket! Persze csak azokat, akik szeretnék.
Virginia Satir pszichoterapeuta tudományos megfigyelése szerint: „Napi 4 ölelésre van szükségünk a túléléshez, napi 8 ölelés szükséges az élet megtartásához, és napi 12 ölelésre van szükségünk a növekedéshez.”
Hálás vagyok az eddigi összes ölelésért amiben részem volt! És azokért is, amik még hátra vannak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése