2017. augusztus 7., hétfő

Barack Obama kvintesszenciája

Az augusztusi 40 fok meleget ma megtörte valami. Esik az eső és hideg van. De ma elkezdtem olvasni egy könyvet és kisütött számomra a nap és feltámadtak bennem a Vakmerő remények!

„Hiszek az evolúcióban, a tudományos vizsgálatokban, a globális felmelegedésben; hiszek a szólásszabadságban, akár korrekt az politikailag, akár nem; gyanakvással figyelem, ha egy kormányt arra használnak fel, hogy bárkinek a hitét - beleértve a sajátomat is - megpróbálja rákényszeríteni a más hitűekre vagy a nem hívőkre. Továbbá: bevallottan saját élettörténetem foglya vagyok, mert csakis egy „vegyes örökségű” fekete férfi szemével tudom nézni az amerikai életet és gyakorlatot, és nem tudom függetleníteni magam attól az ismerettől, hogy a hozzám hasonló korábbi generációkat rabigába hajtották és megbélyegezték, de azoktól a jelenlegi finom vagy kevésbé finom rasszista vagy osztálymegkülönböztetésektől sem, amiket nap, mint nap tapasztalhatunk. De nem csupán ezeket gondolom. Azt is gondolom, hogy saját pártom időnként önelégült, közönyös vagy dogmatikus. Hiszek a szabad piacban, a versenyben és a vállalkozásban, és úgy vélem: a kormány által meghirdetett programok jelentős része nem úgy valósul meg, ahogyan azt ígérték. Úgy gondolom: az országnak kevesebb jogászra és több mérnökre lenne szüksége. Szerintem Amerika többször állt a jó oldalon, mint a rossz oldalon a világpolitikában; nincsenek illúzióim az ellenségeinkkel kapcsolatban, és nagyra becsülöm hadseregünk bátorságát és hozzáértését. Elutasítom azt a fajta politizálást, ami első sorban faji hovatartozáson, nemi identitáson, szexuális hajlamon vagy általános megtorláson alapul. Úgy gondolom, hogy mindaz, ami fájdalmat okoz a lepukkant környezetben élő belvárosiaknak, csődbe viszi a kultúrát is, amit nem lehet egyszerűen pénzzel „kikúrálni”, és hogy emberi értékeink és lelki életünk van olyan fontos, mint s GDP-nk.”

Zseniális!

2017. augusztus 1., kedd

Komfortzóna Tangó

Az emberek 99%-a van, hogy egy egész életet élnek le, hogy fenntartva a biztonságérzetet lubickolnak, mint barack a befőttben. Még csak egy lépést sem tesznek előre, hogy a komfortzónájukból kimerészkedjenek. Pedig azt mondják, ott kezdődik az ÉLET! Engem hajt a kíváncsiság, hogy olykor-olykor kecses és lassú, de határozott tangóléptekkel kipörögjek komfortzónámon kívülre. Így legalább nem kell drogokhoz, alkoholhoz vagy bungee jumpinghoz folyamodnom, hogy felkavarjam az állóvizet :) Entonces vamonos!