100 napos boldogság kihívás. 9. nap

George, a majom

Egy utazási katalógus egyik oldalán úgy hívták fel a búvárkodásra a figyelmet, hogy egy 70-es éveiben járó idős hölgy volt a képen fürdőruhában, búvár szemüvegben a víz alatt, a következő felirattal: „Aki kíváncsi, hamar megöregszik. De legalább megismeri a világot!” Persze nem illik beleütni az orrunkat, főleg olyan dolgokba, ami nem tartozik ránk, de szerintem (legalábbis is esetemben) a kíváncsiságom az egyik olyan belső motiváló erőm, aminek hatására cselekszem és valósítom meg, amiket szeretnék! Mert kíváncsi vagyok, hogy vajon én is meg tudom e csinálni?! Vagy jól fog-e kinézni, ha máshogy csinálom? Így történt, hogy egy oktató videó sorozat segítségével tanultam meg pólófonalból horgolni vagy sajátítottam el alapfokon a süket némák jelelését spanyolul! Puszta kíváncsiságból szeretek furcsának tűnő, össze nem illő ízeket összekeverni főzéskor vagy szokatlan szín összeállítást magamra ölteni! De azt hiszem, az én hétköznapi kíváncsiságom csak homokszem a tengerparton azokhoz az zseniális emberekhez képest, akiket még többre sarkallt és így lett feltalálva számos találmány és felfedezés, ami az emberiséget előbbre vitte! Mert a kíváncsiság felfedezéssel, megfigyeléssel és tanulással jár együtt! Bátran bíztatok mindenkit, hogy legyetek kíváncsiak és hálásak érte, mert amíg a kíváncsiság hajt, egy olyan megfoghatatlan bizsergető szenvedély kerít hatalmába, amellyel sok rendkívül izgalmas és kalandos szituba juthatunk el! Vagyis, ahogyan Albert Einstein mondta: „Nincsen különösebb tehetségem. Csak szenvedélyesen kíváncsi vagyok.”