Mentás borsós fagyi céklával

Íz világukban nagyon gazdagok! De édesek. És különlegesek. Van már mákos, tutti-fruttis, hupikék törpikés. Az egyik főzős csatornán, valamelyik szakács bácsi viszont már készített mentás-borsós és céklás-málnás fagyit is. Már csak az almás pite, kürtös kalács vagy lecsó ízűt kéne kitalálni!

Ez ugyan az, mint amikor a párunkat, kedvesünket, szerelmünket állatok fajtáival becézgetjük: egyetlen galambom, édes cica-micám, dörmögős kis medvém. Nekem volt egyszer egy pasim, akit kívánatos somlói galuskámnak hívtam.

Rozsdamaris kenőcs minden bibimre

Villám McQueen. Minden nap, napi 24 órában. Ott van mindenütt. A fogmosó poháron, a szendvicses dobozon, az éves kalendáriumon, a pólón, az ágyneműn, a hátizsákon, a törülközőn, a baseball sapkán, a szappanon. Még a háromszög alakú maci sajton is! De bevállaltam. Szóval Guidók. Ha itt az idő és fiaitok születik, nektek is be kell vállalni. Nincs mese! Piston.

A rizseshús karmája

Szombati ebéd. Dédnagyim vagy üknagyim eredeti vaslábosában megfőzve. Anyám isteni finoman csinálja. Onnan lehet tudni, hogy amikor elkészült, mindig azt mondja: „Megint keveset főztem.” Pedig teli a vaslábos. De ez a rizseshús karmája: hogy elfoggyon! Aztán majd újra leszületik. Ugyanúgy rizseshús formájában vagy reinkarnálódik és csirkepöriként. Teljesen mindegy. De mindig ugyan oda: a dédi vaslábosába. Benne ezernyi más, előzőleg már megfőzött ízzel együtt. Tovább öröklődik, mint egy családi ereklye, generációkon át.

Tulajdonképpen, mi emberek is ugyanezt csináljuk. Megszületünk, élünk, meghalunk, reinkarnálódunk, majd újra leszületünk. És teljesítjük saját karmáinkat. Vagy nem. És ha szerencsések vagyunk, minket nem esznek meg!

Danka megváltoztatta az életem

Játékpedagógia órán elsőként adtam elő beadandómat, hogy utána lépjek és találkozzam Dankával. De leterelt a jól megszokott, kéthetenkénti Újpest vá. – Deák tér – Déli pu. útvonalamról. Eltérített, hogy a Blahán találkozzunk.

Újabb véráramlatba bekerülve, a mozgólépcsőn találkoztam a csillogó fekete lakk bakanccsal és az apró virágmintás harisnyával. Ti is szoktatok lefelé nézni? Néha érdekesebb dolgokkal találkozunk, mint a szemmagasságbeli világban.

Majd 5 perc várakozás következett a Meki előtt. Központi találkahely. 5 perc. Ennyi elég volt. Láttam fiatal 20-as vallását váltott lányt, 2 fiút arcon puszilni egymást, egy áramvonalas, fekete, motoros bőrszerkóba bújtatott Brad Pitt-et. És még ki tudja kiket… Ha egy egész napot álltam volna ott, most lenne egy egész könyvre való történetem.

Nyíladozunk

Ne aggódj! Mindig többes számban írok. „Én és a skizofréniám.” Imádom ezt a mondatot! (John Cusack mondta az Amerika kedvencei című filmben).

Ma is utaztam metróval. Bekerültem a véráramlatba. Kinyíltak az ajtók és mint a vérsejtek, elindultunk előre. Szinte mindenki ugyan abba az irányba. Lökdösődtünk, előzgettünk. Majd egyenesen fel a mozgólépcsőn. A melletünk lévőn – ami nem mozgott - , egy hawaii mintás inget hordó, torzonborz fekete hajú fiú gyalogolt felfele. Rózsaszín zacskót szorongatott. Jól tette. Bevállalta!

Most, amikor jön a tavasz és nyiladoznak a virágok, közöttünk is felbukkan egy-egy pisztácia zöld vagy narancssárga. De a számomra legmegmosolyogtatóbb, amikor 50-es, sőt, 60-as kortársaink bevállalnak pl.: rózsaszínt. Olyan cukik :) De csak hajrá! Haladunk!

Szkúzá!

Úton hazafelé a metrón, miközben belemerültem Hill húgainak levelezéseibe, felszállt egy olasz iskolás csoport. Fantástici! Dallamosan társalogtak belvárosi élményeikről. Szinte már-már gátlástalanul. Mert ők megtehetik. Mert külföldiek. Majd jött a Corvin köz, felálltam, mondtam egy ’Scusa’-t, majd léptem. Hazaérve pofon ütött a nátha, úgy hogy most zuhanok az ágyba. Jóccakát!

Hajós után szabadon

Metaszintre emeltem szociológiámat. Ittam Pálinkó tanárnő varázs szavait úgy, mint: sztohasztikus összefüggés, érték semleges szemlélet vagy mechanikus szolidalitás. (Nem csodálom, hogy Hajós András is szakmát váltott!) Kompakt, esszenciális formában lelkesedett mind azért, amiről beszélt. De bejött! Nagyon egy rugóra járt a szemantikánk. Olyannyira, hogy sikerült kétszer is megnevettetnem! Mindeközben próbáltam a lényeget ’beleszuszakolni’ kis agyamba, majd ránéztem Emesére. Ő tuti nem értett semmit. De aki vállalja, hogy nagy pöttyös harisnyát hord, nálam bejön. Ott a pont. Köszönöm tanárnő! Egy élmény volt, nagy élmény! És tényleg írja meg a könyvet!

Titulusváltás

Voltam már Berci, anyucikám, 'jaj de érzékeny vagy'. De ma új titulust kaptam: ’undi’ lettem. Csak azért, mert véleményt formálok és van merszem néha nemet válaszolni! Bocsika, de nem érthetek egyet mindennel és mindenkivel! De hál’ istennek a végén még sem lett belőle könyöklökdösés.

5T-SZPN, avagy a kapa megáll a levegőben

Imádom Szenczi Dékán Úr előadásait! De tényleg! Ő klasszikus értelemben vett tanár, oktat és nevel. Még a Tankcsapdától is idéz. Holnap megint fősuli és 2 nap tömény input. De most - kivételesen - befogadóképességem határeset. Teli orromat és Joe Cocker hangomat ( a tavszi napforduló és fiam névnapja előtt 1 nappal) D-vitaminnal és UV sugarakkal teli, tavaszi napfényben próbáltam kúrálni. Mind ezt Pötyike társaságában, tenisz labdát dobálva neki. S hogy mi lett az eredménye, azt majd megírom. Addig is megyek és eszem egy egeres szendvicset. Szép estét Mindenkinek!