100 napos boldogság kihívás. 3. nap

Homo Anonymus

Minden találkozás okkal történik. Akár 5 percre, akár több napra, akár egy életre… Mert mindenki egy segítő a másik számára. Még ha ez sokszor nem is olyan egyértelmű.

Most azokért az ismeretlenekért adok hálát, akikkel csak arra a pár percre (max. 1-2 órára) találkoztam, amíg együtt utaztunk egy vonat kocsiban vagy együtt várakoztunk a pályaudvaron és olyan gondolatokkal láttuk el egymás lelkét és elméjét, mely örökre nyomot hagyott. Van 4 olyan hölgy is (pillanatnyi felidézésem szerint), akikkel még csak a személyes találkozás sem történt meg, csak telefonon vagy üzentben folyt az eszmecsere. De az töményen tartalmas volt!

Vagy ott vannak a virtuális túloldalán lévő ismeretlenek, akiknek vagy eladtam, vagy tőlük vettem valamit és korrektül intéztük az utalás-postázás részt. Vannak még korrekt idegenek!

Az egyik legmeghatározóbb találkozás azonban 2007-ben történ, pont a születésnapomon, amikor Panama Bocas del Toro szigetcsoportjának San Cristóbal szigetén (ami egy gombostű fejénél is kisebb sziget a világtérképen) egy Cosmic Crab nevű, mólóra épített bár felé sétáltam és egy pocakos férfi, kigombolt ingben és sült csirke pirosra sülve, fülig érő mosollyal rám köszönt magyarul! A párbeszédre nem, csak egyetlen mellbevágó mondatra emlékszem, mely mindkettőnk hasonló gondolkodásának végeredmény véleménye volt, azaz csak mi értettük! Azt a szülinapomat tuti nem felejtem el!