Az augusztusi 40 fok meleget ma megtörte valami. Esik az eső és hideg
van. De ma elkezdtem olvasni egy könyvet és kisütött számomra a nap és
feltámadtak bennem a Vakmerő remények!
„Hiszek az evolúcióban, a tudományos
vizsgálatokban, a globális felmelegedésben; hiszek a szólásszabadságban, akár
korrekt az politikailag, akár nem; gyanakvással figyelem, ha egy kormányt arra
használnak fel, hogy bárkinek a hitét - beleértve a sajátomat is - megpróbálja
rákényszeríteni a más hitűekre vagy a nem hívőkre. Továbbá: bevallottan saját
élettörténetem foglya vagyok, mert csakis egy „vegyes örökségű” fekete férfi
szemével tudom nézni az amerikai életet és gyakorlatot, és nem tudom
függetleníteni magam attól az ismerettől, hogy a hozzám hasonló korábbi
generációkat rabigába hajtották és megbélyegezték, de azoktól a jelenlegi finom
vagy kevésbé finom rasszista vagy osztálymegkülönböztetésektől sem, amiket nap,
mint nap tapasztalhatunk. De nem csupán ezeket gondolom. Azt is gondolom, hogy
saját pártom időnként önelégült, közönyös vagy dogmatikus. Hiszek a szabad
piacban, a versenyben és a vállalkozásban, és úgy vélem: a kormány által
meghirdetett programok jelentős része nem úgy valósul meg, ahogyan azt ígérték.
Úgy gondolom: az országnak kevesebb
jogászra és több mérnökre lenne szüksége. Szerintem Amerika többször állt a
jó oldalon, mint a rossz oldalon a világpolitikában; nincsenek illúzióim az ellenségeinkkel
kapcsolatban, és nagyra becsülöm hadseregünk bátorságát és hozzáértését.
Elutasítom azt a fajta politizálást, ami első sorban faji hovatartozáson, nemi
identitáson, szexuális hajlamon vagy általános megtorláson alapul. Úgy
gondolom, hogy mindaz, ami fájdalmat okoz a lepukkant környezetben élő
belvárosiaknak, csődbe viszi a kultúrát is, amit nem lehet egyszerűen pénzzel „kikúrálni”,
és hogy emberi értékeink és lelki életünk van olyan fontos, mint s GDP-nk.”
Zseniális!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése