100 napos boldogság kihívás. 5. nap

Adni jó! Vagy mégsem?

Az élet egyik célja, hogy boldogan éljük! Akár úgy is, hogy másoknak szerzünk örömöt! A Bakancslista című film egyik jelentében is elhangzik, hogy a mennyország kapujában Isten két kérdést tesz fel: „Tettek-e boldoggá?” és „Te tettél-e boldoggá másokat?”

Nagyképűen hangzik tudom, de esetemben, azt hiszem, több embert tettem boldoggá, azzal amit adtam nekik, mint mások engem… Elég sokszor erőltettem mosolyt az arcomra egy-egy szülinapra vagy karácsonyra kapott ajándék láttán… De nem azért, amiket kaptam (fürdőköpeny, hajszárító, viharlámpa, kézműves szappan, stb.) hanem egyszerűen csak átfutott az agyamon, hogy ezekről a dolgokról én jutottam az ajándékozó illető eszébe…?! Inkább akkor ne vettek volna semmit, csak adtak volna egy ölelést egy őszinte mosollyal! Mert ezekben mind ott volt a 'kötelező adni valamit' érzése.

És pont az ilyen pillanatok sarkallottak engem arra, hogy ha tehetem, másokat úgy ajándékozzak meg és olyan kedves dolgokkal, amik egyediek és boldoggá teszik őket! Ilyen volt például, amikor egy spontán ötlettől vezérelve, egy blog bejegyzést írtam egy kedves ismerősömről és ezt adtam neki születésnapjára. Saját bevallása szerint ilyet még tényleg soha nem kapott és nagyon jópofának tartotta. Vagy amikor egy szívemhez közelálló személynek - szintén pont születésnapján - érkezett a városba kedvenc rapere és koncertet adott és megleptem két belépővel! De megismételhetetlen volt az is, amikor a fiam nem éppen kerek, kilencedik születésnapját LEGO stílusban szerveztük meg.

Viszont én is hálával tartozom olyanoknak, akik hozzám hasonlóan, szeretnek különleges dolgokkal meglepetést okozni nekem!!! Például egy volt kolléganőm úton Görögország felé talált egy nevemről elnevezett várost, lefotózta a város táblát és ezzel köszöntött névnapomon! Egy másik volt kollégám, mindössze 4 hónapnyi közös munka után, egy Mikulás napi névhúzásos ajándékozás alkalmával LEGO tengerparti figurakészlettel lepett meg! De az unokatestvérem is emlékezett régmúlt London mániámra és egy 1000 darabos, metál, limitált kiadású puzzle volt a karácsonyi ajándéka!

Mert adni jó! És kapni is! De csak, akinek szívből ad az ember, vagy akitől őszintén kap és nem kötelező módon!