Boooriiing…
Fogalmam
sincs, hogy olvassa-e egyáltalán bárki a blogomat, azt meg pláne nem tudom, meg
is érint-e valakit egy-egy gondolatmenetem… És ugyan az ötleteimből eddig nem
gazdagodtam meg (még!), de azért jöttek és jöttek és megvalósítottam, amit
tudtam. Legfőképpen az olyan legunalmasabb és legelnyűttebb pillanatokban
születtek meg a legjobb dolgok, mint például ez a blog sorozat. Vagy egy forró
augusztusi ’már nem tudom mit kezdjek magammal’ helyzetben a 22 darabból álló,
tűfilccel rajzolt mandala tartot kártyáim, a céges logóm, a rézkarcaim és
monotípiáim, a festett fekete kerámiáim vagy az extrém összetevőkből készült
süteményeim! De unalmas alkalmakkor pattantak ki a fejemből/fejünkből még a
leopárduc, pukibogyó, homokpörkölt és a volt-nincs csokoládé is.
Hálás
vagyok az unalmas pillanatokért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése